H: 13,5-15 cm. Árnyas, sűrű aljnövényzetű erdőkben, sűrű bokrosokban és kertekben költ. Közép- és D-Európa nagy részén jellegzetes, igen gyakori faj, így hazánkban is. Az északi és keleti állományok, így a nálunk fészkelők is vonulók (márc.-okt.), a Földközi-tenger mellékén telelnek, míg nyugaton és délen rövid távú vonulók, ill. állandók. Könnyebb meglátni, mint pl. a kerti poszátát. Fészkét ált. bokrok alacsony ágára rakja.
MEGHATÁROZÁS: elég erős testalkatú, kb. mint a kerti poszáta. Felül piszkosszürke, alul halvány olivszürke, a hím viszonylag kis sapkája fekete (a fej nem túl nagy, és a sapka csak a szem felső széléig ér; vö. a cinegével, amelyek feje nagyobb, de teste kisebb, fekete sapkájuk nagyobb kiterjedésű és fekete "partedlijük" is van), a tojóé és a fiataloké vörösesbarna. Az 1. téli hím sapkája barna, fekete v. a kettő keveréke. A farkon soha nincs fehér. A csőr és a láb szürke.
HANGJA: "csekk" csettegése keményebb és hangosabb a kis poszáta "csett"-jénél, amikor nyugtalan, hosszú sorozatban hallatja "csekk-csekk-csekk…"), néha elnyújtott, érdes "sré" hangokat sző közé. Éneke az egyik legszebb; a kerti poszátáéhoz hasonló, rendszertelen, halk "bokorénekkel" kezdi (ez lehet rövidebb v. akár el is maradhat, főként a déli hőségben, ill. D-Európában), amely aztán tisztán csengő, magas hangú, de viszonylag rövid énekbe csap át. Más poszátákhoz hasonlóan a barátposzáta is néha hosszas "bokoréneket" hallat, amelybe szép utánzásokat és reszelős, nyávogó hangokat is beépít.


Forrás: Madárhatározó Mullarney/Svensson/Zetterström/Grant
Park Könyvkiadó