H: 10-12 cm. Rendszerint nyílt, csekély aljnövényzetű, lombhullató erdőkben fészkel (lombos fákkal tarkított fenyvesekben is). Nagyrészt vonuló (márc.-okt.), a földközi-tengeri régiókban és részben a Szaharától délre telel; télen ritka, ilyenkor bokrosokban, nádasban, kertekben stb. fordul elő. Aktív, bizalmas.
MEGHATÁROZÁS: nagyon hasonlít a fitiszfüzikéhez. Szürkés árnyalatú barnászöld felülről (farkcsíkja néha élénkebb zöld), törtfehér alulról változó mennyiségű sárgával, a torkon és a mellen krémszínű árnyalattal. Gyakran a fitiszhez képes kifejezettebb a krémbarna szín a mell oldalán, különösen ősszel. Ismertetőjegyei: sötét lábak; finom, gyakran meglehetősen sötét csőr; ált. eléggé rövid és nem kifejezett szemöldöksáv; mérsékelten sötét szemsáv, mely a fehéres szemgyűrűt elöl és hátul megtöri; a szem alatt és a fülfedőin nagyjából egyöntetű sötét, mely kiemeli a szem körüli alsó félgyűrűt; kézevező-túlnyúlása rövid (de hosszúnak tűnhet, ha leereszti kézevezőit). Időnként farkát lefelé billegteti (a fitisz nem tesz ilyet). - Változatok (l. a hangnál): Európa nagy részén (ssp. collybita) és É-Fennoskandiában (abietinus) nagyon hasonlóak, de az abietinus árnyalatnyival világosabb; ÉK felé haladva a zöld és sárga színek fokozatosan gyengülnek.
HANGJA: lágy fütyülő "hüitt", kissé felfelé ível és a hangsúly a végén van, némileg változó (kivételesen a fitiszéhez hasonló) hívóhang. Riasztóhangja a fészeknél tisztán szóló "fíít". Nyár végén-ősszel a fiatalok "hííp" vagy "uiszt" hangot hallatnak (ez a keleti csilpcsalpfüzike hangjával téveszthető össze. Éneke egytagú (kivételesen kéttagú), lassú, kimért, tiszta, erőteljes elemekből álló, két vagy három tagon előadott "csilp csalp csalp csalp csilp csalp csalp csalp…" Főként a költőterületre frissen érkezett madarak tompa "perr perr" hangot fűznek a strófák elé.



Forrás: Madárhatározó Mullarney/Svensson/Zetterström/Grant
Park Könyvkiadó