H: 20-22 cm. Dús aljnövényzetű erdőkben, parkokban és nagyobb kertekben költ. Az északi, köztük a hazai állomány vonuló, Ny- és D-Európában telel (egyes példányok néha Magyarországon is áttelelnek. Gyakran elég bizalmas. Csigákat, rovarokat, férgeket eszik. Mohával burkolt és belülről agyaggal és faforgáccsal simára kitapasztott fészkét ált. bokor v. sövény, borostyán sűrűjébe, partfal növényzetébe rejti.
MEGHATÁROZÁS: kicsiny, viszonylag zömök rigó, farka elég rövid. Röpte gyors, kis "nekirugaszkodásokkal" halad. Felül barna, alul sárgásfehér v. fehér, sűrű, elszórt fekete pettyezéssel (vö. a léprigóval). Narancssárga szárnybélését néha látni röptében. A testoldal a szárny alatt (és a mell) gyakran kissé melegebb okkersárga tónusú, de soha nem olyan mélyvörös, mint a szőlőrigóé, és annak fehér tejsávjai is hiányoznak róla. A nemek hasonlóak.
HANGJA: Hívóhangja finom, éles "cipp" (nem olyan kemény csettintés, mint a vörösbegyé). Riasztása izgatott szidalmazásszerű "tix-ix-ix-ix-ix…" (élesebb és magasabb a feketerigóénál). Éneke hangos és "határozott"; elég változatos, éles, magas hangsorokból áll, kevés és rövid szünettel; fő jellemzője, hogy a legtöbb hangsort 2-4-szer ismétli, pl. "kükklivi kükklivi, tixi tixi tixi, pí-é, trrü-trrü-trrü tixifix, csü-csü-csü, ko-ku-kiklix ko-ku-kiklix…".

Forrás: Madárhatározó Mullarney/Svensson/Zetterström/Grant
Park Könyvkiadó