H:14-16 cm. A legkülönfélébb erdőkben, parkokban és kertekben fészkel, az egyik leggyakoribb madárfaj Európában. Előnyben részesíti a nyíltabb erdőket, és gyakran a földre száll táplálkozni. A hazai állomány nagy része elvonul, de helyükre télen északabbi madarak jönnek.
MEGHATÁROZÁS: házi veréb méretű, de annál karcsúbb és hosszabb farkú. Általában könnyen felismerhető kettős szárnycsíkja, fehér szélső faroktollai és zöld farkcsíkja alapján. - Hím (a fiatalkori tollazat levedlése után júl.-szept.-től): fejoldala és melle rozsdavörös; fejteteje és tarkója kékesszürke (barna árnyalattal az új, őszi tollruhában); dolmánya vörösesbarna. - Tojó/fiatal: felülről szürkészöld, leheletnyi barna árnyalattal, alulról szürkésfehér; a szárnycsíkok vékonyabbak, mint a hímnél. - Röpte erőteljes és hullámzó. Vonuláskor meglehetősen laza csapatokat alkot (kicsit lazábbat, mint a fenyőpinty, vegyes csapatok is gyakoriak). Gyakran néhány pásztázó kört ír le leszállás előtt, ilyenkor fehér mintázata jól kivehető.
HANGJA: erőteljes és gyakori éneke az erdők és parkok leggyakrabban hallható madarává teszi. Hívóhangjai is jellegzetesek. Az ülő madár lelkes, éles "pink!" hangot ad (csak a széncinege "ping"hangjával téveszthető össze), röptében jellegtelenebb "lapp" hangon szól (lágyabb a fenyőpinty "jek", gyengébb a zöldike "zsüpp" hangjánál), melyet a vonuló csapat folyamatosan hallat röptében. É-Európában gyakran felhangzik egy erőteljes, emelkedő "hüitt" füttye, melyet kitartóan ismételget néha; utóbbit D-Skandináviában, Angliában és a kontinens belsejében rendszerint egy pergő hangzású, egyenletes, disszonáns "rrhü" (és számos helyi változata; D-Európában pl. nagy fülemülékre emlékeztető, nem hajlított "hit") vált fel; szerepe a helyzetjelzéstől, riasztástól a revírjelzésig terjed, ezt gyakran csak "esőhívó" néven emlegetik. Izgalmában éles, finom, sípoló "zíh"-et hallat. A kirepült fiatalok hangos "csrípp" hangon kéregetnek. Éneke nagyon jellegzetes, egyenletes hangzású és fáradhatatlanul ismételetett, élénk, hangos, szinte kereplő strófa, melyet 3-4 gyors egymásutánban megismételt éles hang vezet be, ez hasonló, de mélyebb hangokra vált, majd eleven tirádába csap: "zitt-zitt-zitt-zitt-szett-szett-szett-csatt-csiterída". Egyes példányok nagy fakopáncsra emlékeztető "kikk" szótaggal fejezik be a produkciót.

Forrás: Madárhatározó Mullarney/Svensson/Zetterström/Grant
Park Könyvkiadó