|
|
|
H:32-37 cm, SzF 86-98 cm. Nyílt
területek közötti erdőkben, szántóföldek
közé ékelt ligetekben, nagyobb parkokban,
fenyőfákon stb költ. Elterjedési
területének északi részén
vonuló, délebbre, így hazánkban
is, állandó. A hazai állományokhoz
télen északabbról érkező
telelők csatlakoznak. Éjszaka és
szürkületkor aktív. Fő tápláléka
a mezei pocok. Fán költő egyéb
madarak (főleg varjúfélék)
fészkében költ.
MEGHATÁROZÁS: láthatóan
kisebb, karcsúbb a macskabagolynál,
és valamivel kisebb a réti fülesbagolynál
is. Szárnya hosszú, elég keskeny.
Hosszú tollfüle gyakran jól
látható (udvarláskor, megriasztva
és kinyújtott, rejtőzködő
pózban), de szinte észrevehetetlen is lehet
(röptében: nyugalmi állapotban). Röpte
elég lassú és csapongó,
néhány szárnycsapás után
(amelyek a macskabagolyénál határozottan
lassabbak, de hasonlóak a réti fülesbagolyéhoz)
siklásokkal.Felsőszárnya is hasonlóan
mintázott, mint a réti fülesbagolyé
- a külső kézevezők tövén
nagy narancsos sárga folt látható,
amelyet hangsúlyoz a sötét kéztőfolt
és a sötét szárnycsúcs;
elkülöníti viszont, hogy a karevezők
végén nincs fehéres szalag, szárnycsúcsa
egyenletesen sötéttel sávozott;
alsótestén egyöntetű csíkozás;
farka sűrűn és csak gyengén
sávozott, alulról a harmadrendűek
nem alkotnak sötét, kontrasztos foltot; szeme
narancsvörös; szárnya arányaiban
kissé rövidebb és szélesebb.
A nemek hasonlóak, a hím általában
világosabb, főként arcán,
kevésbé sárgás, alsóteste
pedig nem annyira csíkos.
|
|
|
HANGJA: Az öregek elég csöndesek.
A tojó gyenge, orrhangú, kissé
"repedt" , ismételt "pé-év"
hangot hallat. Riasztása érdes, orrhangú
"vrakk, vra-ak". A nászhang mély
"húú", amelyet kb 2,5 mp-enként
ismétel, eleinte gyengébben és
mélyebben. Akár 0,5-1 km-re is elhallatszik,
de már 200 m-ről is halk. Időnként
a pár duettben "énekel" (a tojó
hangja tompább). A fiókák hangos
és "szívszaggató", elnyújtott,
panaszos, magas "pí-í" eleségkérő
hangja több, mint 1 km-re is hallható.
Forrás: Madárhatározó
Mullarney/Svensson/Zetterström/Grant
Park Könyvkiadó
|
|