H: hím 70-90 cm (ebből a farok kb 35-45 cm), tojó 55-70 cm (farka kb. 20.25 cm). Európába betelepítették (valószínűleg a rómaiak); vad állomány a él a Fekete-tenger keleti részén, a Kaukázusban és ettől keletebbre Kínáig. Mezőgazdasági területeken költ, ahol sűrű aljnövényzetű bozótos sűrűségek, fenyőültetvények találhatók, de ott van a nagy kertekben és parkokban is. Állandó. Éjszakára "felgallyaz" a fákra, néha a nádra is. Mövényekkel, rovarokkal stb. táplálkozik. A talajon fészkel.
MEGHATÁROZÁS: Ad.hím: összetéveszthetetlen; hosszú, barna farka keresztsávos, sötét feje zöldesfekete és ibolyaszínben csillog, fejoldala csupasz, vörös, szemölcsös. Soknál vékony fehér nyakörv és szürke farkcsík látható, a fehér nyakörvvel nem rendelkező és barna farkú hímek hazánkban ritkábbak; a legtöbb e két alfaj keveréke (és más, szintén betelepített alfajoké), - tojó: sárgásbarna, sötét szögletes foltokkal és tollközepekkel. Eléggé jellegtelen, de hosszú farka alapján egyértelmű, hogy fácán.
HANGJA: gyakran riaszt, ha felverik; ekkor kéttagú, kissé érdes hangok szaggatott sorozatait adja, ahol az első tag a hangsúlyos: "ku-tuk ku-tuk ku-tuk…" (sokszor gyengülő). A hym nászhangja messzehangzó, hirtelen megszakadó, két tagból álló, összefügő száraz hang, olyan, mintha valaki a torkát köszörülné, ezt ált. rögtön követi egy rövid, zajos szárnycsapkodás: "kuhrk-kuk (burrrr)"; a kakas hosszú szünetekkel ismétli (1-15 percenként) egy földön lévő, jól látható kiülőről (kidőlt fatörzsről, kerítésoszlopról stb.). Más, lágy hangjai is léteznek.

Forrás: Madárhatározó Mullarney/Svensson/Zetterström/Grant
Park Könyvkiadó