Verébalakúak > Poszátafélék> Fitiszfüzike
Phylloscopus trochilus
H:11-12,5 cm. É-Európa egyik leggyakoribb énekesmadara. Különböző erdőtípusokban, ligetekben, erdősebb parkokban és kertekben csakúgy, mint a magasabb régiók nyíreseiben és füzeseiben is megtalálható. Magyarországon kevésbé gyakori, elegyes erdőkben, fiatal fenyőtelepítésekben, ártéri ligeterdőkben fészkel. Vonuló (ápr.-szept.), Afrika trópusi részén telel. Nem félénk.
MEGHATÁROZÁS: kicsi, vékony lábával és hegyes csőrével takaros külsejű. Eleven, nyugtalan, a lombkoronában és a bokrokban rovarokat keresve izeg-mozog. Legfeltűnőbb bélyege egy fehéres szemöldöksáv. Szürkésbarna-zöld felülről (Ny-Európában feltűnő zöldes árnyalatú, Fennoskandiában inkább szürkésbarna), néha árnyalatnyival fakóbb és világosabb zöld a farkcsíkja is. Torka és melle sárgásfehér, hasa fehérebb. Lába ált. barnás rózsaszín (néha sötét barnásszürke). Nincs szárnycsíkja vagy világos szegés a harmadrendűeken (de néhányon olyan világos a karecezők külső szegése, hogy az szinte világos szárnypanel benyomását kelti). Leginkább a csilpcsalpfüzikével téveszthető össze, de a hangon túl a fitisznek rendszerintbarnás rózsaszín vagy világosbarna a lába (a csilpcsalpé fekete vagy sötét barnásszürke); világos szemöldöksávja ált. hosszabb és vastagabb, kantárja és szemsávja sötétebb, ezáltal mintásabb az "arca"; fülfedői olivszürkék, de közvetlenül a szem alatt elég világosak (a csilpcsalpé egyöntetűbben sötét, így a szem körüli alsó gyűrű jobban előtűnik); ált. valamivel hosszabb és erőteljesebb a csőre az oldalán/tövénél feltűnőbben sárgásrózsaszín; kissé nyúlánkabb alkatú; kézevező-túlnyúlása hosszabb (gyakran a harmadrendűek hosszának kétharmada, a csilpcsalpnál fele-kétharmada, de terepen nehéz pontosan megítélni). - Juv./1.t.: alulról és szemöldöksávja is teltebb világossárga. Néha elmodódott krémszínű árnyalat a mell oldalán.
HANGJA: lágy, kéttagú, felfelé ívelő "itt" füttyentés, kissé eltérhet (néha a csilpcsalp gyorsabb, eltérő hangsúlyú és szinte egytagú "hüitt"-jére hasonlít); nagyon emlékeztet a kerti rozsdafarkú hangjára, de valamivel erőtlenebb. Éneke gyakran ismételt, lágy füttysorozat, kb. 3 mp-ig tartó, mélyülő strófa: "szisziszi-vüj-vüj-vüj szvi-szvi-vi túj túj szi-szi-szvíj-szü", jól felismerhető csodálatos, lágyan hajlított dallamáról, mely éles nyitóhangokat, de mélyebb, gyakran elfúló befejező hangokat tartalmaz.

Forrás: Madárhatározó Mullarney/Svensson/Zetterström/Grant
Park Könyvkiadó
 
video1 video2 video3 video4