H: 16-18 cm. Nyílt mezőgazdasági területeken költ, vonzódik a hatalmas síkságokhoz (herés legelőkkel, fiatal kukoricásokkal). Kedveli a meleget, Afrikában telel. Vonulásakor a mediterrán térségben intenzíven vadásszák. Meleg tavaszokon jónéhány éjjeli vonuló "túllő" a célján és északabbra köt ki, ahol máj./jún.-ban szólnak is.
MEGHATÁROZÁS: sokszor hallani, de ritkán látni; takarásban marad, napközben nem szívesen repül. Nagyon apró, olyan, mint egy kicsiny fácáncsibe, melyre némileg a tollazata is hasonlít; sárgásbarna, sötétbarna minták láthatók a felsőtestén, mellén és fején, illetve keskeny, fehéres csíkokkal mintázott felül és a testoldalán. A hím torkának a közepe fekete (kiterjedtsége változó, sokszor csak egy szűk keskeny sáv, ezért legjobb előről megnézni), a tojóé piszkosfehér. Ha felröptetik, vagy egy ragadozómadár ijeszti meg, a várakozással ellentétben hosszú szárnyúnak tűnik, ami a többi tyúkalakútól eltér; szárnycsapásai sebesek, repülési útvonala alacsony és egyenes; gyorsan visszaereszkedik a takarásba.
HANGJA: amikor felzavarják, partimadárszerű, lágy, pergő "vree" hangot ad. Nászhangja ált. szürkületkor és hajnalban hallható (de néha napközben is); ritmusos háromtagú frázis (1 másodpercenként), amit 3-8-szor ismétel, éles, messzehangzó fütty, a hangsúly az első és az utolsó tagon van, az utolsó két tag egymáshoz közelebb áll: "pity-pal-aty"; közelről egy másodlagos torokhang is észlelhető (durván olyan, mint a pettyes vízicsibéé); ritkán néhány tompított, recsegő, bevezető "pá-vau" orrhangot is ad. (Csak a távoli nagy pólingéval keverhető össze, amelynek "tyi-í-vü" riasztása éjszaka ugyanazon az élőhelyen hallható nyár elején.)

Forrás: Madárhatározó Mullarney/Svensson/Zetterström/Grant
Park Könyvkiadó