H: ad. 17-21 (ebből a megnyúlt farktollak 3-6,5) cm, juv. 14-15 cm. Kultúrtájak, gazdasági épületek, falvak gyakori költő madara. Vonuló (ápr-szept), Afrikában telel. Költésidőn kívül gyakran csapatosan, nádasokban éjszakázik. Fészke nyitott sárcsésze, amelyet növényi szálakkal erősít meg: gerendákra, kiszögellésekre épít, istállók, épületek belsejében, hidak, átereszek alatt stb. Gyakran egészen alacsonyan, a föld fölött repülve vadászik a legelő jószág lába körül vagy a fák koronájának magasságában.
MEGHATÁROZÁS: Közismert és közkedvelt madár, hiszen az ember közelében él, és jellegzetesen hosszú, hegyes szárnyáról, mélyen villás farkáról és hosszú, fonálszerűen vékony szélső farktollairól könnyen felismerhető. Felül fémesen csillogó kékesfekete, alul fehér v. fehéres krémszínű (régiónk nagyrészén; az eltéréseket l. lenn), mellén kékesfekete szalaggal, sötétvörös torokkal és homlokkal. A kissé távolabb repülő madáron a vörös szín nehezen látható, a fej és a mell ilyenkor teljesen sötétnek tűnik. Ha fékezéskor v. forduláskor a farkát kiterjeszti, feltűnnek a szélső farktollak fehér "tükrei". Gyors, erőteljes repüléssel, rövid szárnycsapásokkal száll fel-alá, gyakran alacsonyan a föld v. a vízfelszín fölött (inni is röptében szokott); a hosszú, lassú, kanyargó siklások kevésbé jellemzők rá, mint a molnárfecskére. A nemek hasonlóak (de a hím szélső farktollai ált. keskenyebbek és hosszabbak). - Juv: a szélső farktollak rövidek, tompa végűek.