H: 17-19,5 (ebből a csőr kb 4) cm. Kisebb és közepesen széles, lassú folyású, halban gazdag patakok és folyók, esetenként tavak mellett él, ahol fákat és költésre alkalmas partfalakat is talál; télen folyótorkolatoknál és tengerpartoknál is felbukkan. Mozdulatlanul ül leshelyén halra várva., hogy aztán meredek zuhanással csapjon le rá. A levegőben szitálva is keresi a zsákmányát. Elég félénk, könnyen elijed. Fészeküregét homokos partfalba vájja: jó méteres járat végén alakít ki egy kamrát, ahol csak a táplálékmaradványokból összegyűlő halszálkák szolgálnak fészkéül.
MEGHATÁROZÁS: kicsiny, zömök, rövid farkú és lábú madár, de feje nagy és csőre aránytalanul hosszú. Tartása egyenes. Tollazata színpompás: fejteteje és szárnya zöldeskék (a fénytől függően bizonyos szögből zöldesebb), háta és farka ragyogó kék (hol azúr, hol kobaltszínűnek látszik), alsóteste és pofafoltja meleg narancspiros, torka és nyakán oldalt lévő folt hófehér. Pazar színei ellenére a vízparti ágon, árnyékban gubbasztó madarat gyakran elég nehéz észrevenni, inkább olyankor tűnik fel, amikor egyenes vonalban, alacsonyan elhúz a víz fölött és szól. A nemek hasonlóak, de költés idején a hím csőre teljesen fekete, míg a tojó alsó kávájának töve vöröses. Lába világospiros. - Juv.: mint az ad., de színezete kissé fakóbb és zöldebb. Lába szürkés.
HANGJA: gyakran röptében adott, rövid, éles "dzíí" v. inkább kéttagú "dzi-ttí", hangját izgalmában rövid sorozatban hallatja. "Éneke" ritkán hallható, a hívóhanghoz hasonló részekből álló, szabálytalan ritmusú hangsor.

Forrás: Madárhatározó Mullarney/Svensson/Zetterström/Grant
Park Könyvkiadó