Verébalakúak > Rigófélék > Léprigó
Turdus viscivorus
H: 26-29 cm. Ritkás, idõsebb erdõkben, parkokban, gyümölcsösökben, nagyobb kertekben, bozótosokban, fenyõcsoportokban költ, fõleg ott, ahol sok fagyöngyöt talál; télen kóborol, mezõk szélén is felbukkan. D-Európában gyakran hegyvidékeken, a fahatár közelében fészkel. Ált. elég óvatos. Fûvel bélelt fészkét fára építi.
MEGHATÁROZÁS: színezete nagyjából olyan, mint az énekes rigóé, de rendszerint könnyen elkülöníthetõ hangjáról, nagyobb termetérõl, nyújtottabb alakjáról és hosszabb farkáról, erõteljesebb, hosszabb hullámokat leíró repülésérõl (nem kis nekirugaszkodásokkal halad) és fehér szárnybélésérõl. Olykor látni lehet szélsõ farktollainak fehér csúcsát is. A lomb takarásában ülõ madarat néha már nehezebb megkülönböztetni az énekes rigótól. Figyeljük meg a világosabb, barnásszürke fej- és nyakoldalt; a mell oldalán ált. meglévõ nagyobb fekete foltot és a nyak oldalán látható rendszertelen, sötétebb mintázatot; a kerekebb fekete pöttyöket a mellen és a hason és a szürkébb, világosan szegett evezõket.
HANGJA: jellegzetes, elnyújtott "ze'r'r'r'r'r". Riasztása a fenyõrigóéra emlékeztetõ, de kissé szárazabb, kemény cserregés. Éneke nagyon hasonlít a feketerigóéra, de egyszerûbb, a strófák rövidebbek, de azért változatosak; hangja tiszta, erõs; hangszíne a feketerigóénál kissé keményebb, tempója gyorsabb, a szünetek rövidebbek, hangskálája szûkebb (ettõl valamivel monotonabb az ének), az egyes strófák végén ált. nincs vékony hang: "truitrüvu…csuricsuru…csüvutru…
csuruvütru…".


Forrás: Madárhatározó Mullarney/Svensson/Zetterström/Grant
Park Könyvkiadó

 
video1 video2 video3