|
|
|
H: 37-43 cm, SzF: 81-96 cm.
Erdőkben, parkokban, fás mezőgazdasági
területeken fészkel, lehetőleg öreg,
lombos fákon (pl. idős, odvas bükk-v. tölgyfában);
gyakran az ember közelében, kertvárosokban
is megél. Állandó, éjszakai
életmódú faj. Főként kisemlősökkel
és madarakkal táplálkozik, előbbieket
leshelyéről lecsapva, a földön kapja
el. Odúban költ. A fiatalok kirepülésekor
agresszív, a közeledő emberre is rátámadhat.
MEGHATÁROZÁS: közepes termetű,
zömök madár, szárnya lekerekített,
feje nagy és gömbölyded. Röpte
egyenes vonal, szárnycsapásai elég
gyorsak; gyakran hosszan, egyenesen siklik is. Alapszíne
a vörösesbarnától (hazánkban
gyakori, de ÉNy-Afrikában hiányzik)
a szürkésbarnáig változik; egész
tollazata foltokkal, vékony csíkokkal és
hullámos sávokkal mintás. Arcfátyla
eléggé egyszínű. Vékony,
fehéres "felső szemöldöksávja"
a homlokon "jóságos" arckifejezést
kölcsönöz számára. Szeme
fekete. (Nagy pupilláik miatt a sárga szemű
fajok, pl. az erdei fülesbagoly szeme is feketének
tűnhet a reflektorfényben.) Válltollain
fehér pöttysor. Belső kézevezőn felül
nincs feltűnő világos folt (vö.
az erdei és a réti fülesbagollyal).
Farka vékonyan, elmosódottan keresztsávos.
HANGJA: sokat szól. Leggyakrabban a névadó,
élesen nyávogó "kju-vikk"
hangot adja, ennek erőteljesebb változata
riasztásul szolgál. Gyászos, elnyújtott
huhogását (territoriális hang) a
kezünk közé fújva könnyen
utánozhatjuk.
|
|
|
Első tagja hosszabb, a végén ereszkedő,
ezt kb 4 mp-es szünet követi, majd egy hirtelen
"hu" után remegő hangú,
hosszasabb huhogás következik, amelyet egy,
az elsőhöz hasonló, ereszkedő
hang zár le: "húúúuh
..hu,
hu'hu'hu'húúúuh" A
tojó hasonló, de nyersebb, panaszosabb
hangon szól, (állítólag
ritkán egyes hímek is). Udvarláskor
a pár halk, remegő (xilofonszerűen
trillázó) "u' u' u' u' u' u' u'
"
hangját csak kb 50 m-ig hallani. A fiatalok nyávogó
"pszíí-ip"hangon koldulnak
eleséget.
Forrás: Madárhatározó
Mullarney/Svensson/Zetterström/Grant
Park Könyvkiadó
|
|