Verébalakúak > Pacsirtafélék> Mezei pacsirta
Alauda arvensis
H: 16-18 cm. Nyílt, művelt területeken, valamint réteken és hangásokon költ. A hazai és a tőlünk északkeletre élő állományok költözők. Vonuláskor nagy csapatokban gyülekeznek a tarlókon és a füves pusztákon.
MEGHATÁROZÁS: szürkésbarna, felül és mellén csíkos; melle sárgás, hasa fehér. A mellmintázat elég éles vonalakkal válik el az egyszínű hastól. A hím fel tudja mereszteni kis búbját (de a búbospacsirtáé hosszabb és hegyesebb). Gyakran látni mezőkön, utak mentén; ha közelítünk, először meglapul, majd felröppen, és alacsonyan a föld fölött, "remegő" szárnycsapásokkal, farkát kissé széttárva és lefelé tartva odébb száll; a barna madáron ilyenkor feltűnik vékony, elmosódó (barnásfehér) hátsó szárnyszegélye és fehér farokszéle. Néha (főként hajnalban) ültében énekel, de ált. jellegzetes nászrepülés közben, remegő szárnyakkal egyre emelkedik, majd egy helyben lebeg, kb. 50-100(150) m magasan, ahol már alig látni. Leereszkedés közben még énekel egy darabig, majd csöndben, szárnyát összekapva húz le a földre.
HANGJA: változó, elég száraz, rövid trillák, pl. "prríít", "prrli", "prrü-üt" és "prrii-i". Néha füttyentő "p(r)íh" hangot is ad. Tél végétől nyár közepéig, hajnaltól estig énekel. Éneke folyamatos, gazdagon áradó, gyors, csiripelő és füttyentő hangok egyvelege; egyhuzamban 3-15 percig is szól, közben egyes hangokat ismétel, változtatgat és utánzásokat is sző bele (pl. füsti fecskét).

Forrás: Madárhatározó Mullarney/Svensson/Zetterström/Grant
Park Könyvkiadó

 
video1 video2 video3