Verébalakúak > Seregélyfélék> Seregély
Sturnus vulgaris
H: 19-22 cm. Mezõgazdasági területek, kertvárosok, erdõk (különösen tölgy) jól ismert fészkelõje. Költés után nagy csapatai néha hatalmas tömegekben járják a mezõket, kerteket, cseresznyéseket, szõlõket, tengerpartokat stb. Magyarországon nagyrészt vonuló (febr.-nov.)
MEGHATÁROZÁS: egy sárga csõrû, fekete madár a füvön csak fekete rigó vagy seregély lehet.Alaposabban megnézve a különbségek kirívóak: a seregély tollazatán sárgásfehér pöttyözés van, tollai fémes zölden vagy ibolyaszínûen csillognak, farka rövid, csõre viszonylag hosszú és hegyes, nem ugrál páros lábbal, ehelyett kissé rángatózó, energikus módon lépked stb. Röpte gyors és enyhén hullámzó, sziluettje kihegyesedõ szárnyával és rövid farkával jellegzetes. Lába barnás rózsaszín. A nemek hasonlóak (a hím melle tavasszal pettyek nélküli és az alsó csõrkáva töve kékesszürke, a tojón megmarad néhány petty alul és az alsó csõrkáva töve sárgásfehér). - Télen: csõre sötét. A teljes tollazat sûrûn telehintett sárgásfehér pettyekkel. Álla fehéres. - Juv.: tompa piszkos barna. Az öregekéhez hasonló tollruhába júl.-szept. tájékán vedlik át; a világosan pettyezett testû, de fakóbarna 1.téli madarak könnyen felismerhetõk.
HANGJA: gazdag repertoárú. Felrepüléskor és röptében többnyire rövid, csengõ "csürr" hangot ad. Riasztóhangja a fészeknél érdes, elnyújtott "sztíh", ragadozó megpillantásakor éles "kjett!". A fiókák hullámzó, érdes zümmögéssel követelik az eleséget, a kirepült madárnál ez szinte fémes kereplés. Tavasszal többnyire odúja közelében, de néha meleg, napos õszi és téli napokon is elõadott éneke hangos glisszandó füttyökbõl és meglehetõsen lágy, kattanásszerû hangokból, nyikorgásból és más madarak hangjának (leggyakrabban bíbic, póling, szárcsa, házi veréb, szarka és dolmányos varjú) ügyes utánzásából áll.

Forrás: Madárhatározó Mullarney/Svensson/Zetterström/Grant
Park Könyvkiadó

 
video1 video2 video3 video4 video5 video6