H: 35 cm, SzF:54-58 cm. Különféle erdőkben (tűlevelűben és lombhullatóban egyaránt) és nagyobb fás parkokban fészkel. Kedveli a tölgymakkot (valamint a bükk és a gyertyán termését), melyet ősszel télire elraktároz, makkraktárait több km távolságra elszórtan halmozza fel. Főként állandó, de É-i állománya egyes őszökön elvonul D-i és DK-i irányba. Szemfüles és elővigyázatos, nehéz megközelíteni. Mindenevő, nyári táplálékát tojásokkal és fiókákkal is kiegészíti. Rendszerint fák lombkoronájában fészkel.
MEGHATÁROZÁS: feltűnő a tollazata, mégis kevesen ismerik. Túlnyomórészt rózsaszínes szürkésbarna fehéres torokkal és hasaljjal. Felülről a szárnyhajlatban világoskék folt van, mely feketével finoman fodrozott. A torok két oldalán széles fekete bajuszsáv húzódik, fehéres fejteteje feketén pettyezett. Ha a fejtetőtollait felmereszti, fejteteje kissé kikúposodik. Röptében előtűnik nagy fehér farkcsíkja a karevezőkön. Röpte verdeső, kissé egyenetlen, de egyenes vonalú. Távolról a hasonló röptű fenyőszajkótól meglehetősen hosszú farka és rövid csőre különbözteti meg.
HANGJA: leggyakoribb jellegzetes, erőteljes, rekedt "skrék" kiáltása, melyet általában riasztásra, de néha helyzetjelzésre is használ: gyakran néhányszor gyorsan ismételgeti. Ha egy csapat szajkó baglyot, héját vagy nyestet fedez fel, igazi zsivaj tör ki az erdőben! Remek hangutánzó. Mesterien utánozza az egerészölyv "pjéh" hangját, szinte csak azáltal különböztethető meg, hogy az ölyv keringés közben a levegőből szól, míg a szajkó a sűrű erdőből. Esküdt ellenségének, a héjának "kje-kje-kje…" hangját is gyakran utánozza. Tél végén hallható időnként az éneke, mely kotyogó, kopogó, nyávogó és érdes hangok fura egyvelege; nem hangzik messze.

Forrás: Madárhatározó Mullarney/Svensson/Zetterström/Grant
Park Könyvkiadó