|
|
|
H: 13,5-15 cm. Mindenféle
típusú erdőkben (így az északi
tajgán is), valamint az ember közvetlen közelében
parkokban és kertekben is előfordul. A madáretetőn
gyakori, jól ismert vendég. Merész,
néha kifejezetten szemtelen, olykor a kinyújtott
kézből is elfogadja a táplálékot.
Rovarokat és magokat, faggyút, bükkmagot
stb. eszik. Természetes vagy mesterséges
faodúk mellett, de akár szellőzőnyílásokban
vagy levelesládákban is megtelepedhet.
MEGHATÁROZÁS: a legnagyobb cinegefaj,
felismerjető fekete középszalagos sárga
alsótestéről, fényes, kékesfekete
fejéről és nagy fehér pofafoltjáról,
mohazöld hátáról és kékesszürke
szárnyán keskeny fehér szárnycsíkjáról
(vö. a kék és a fenyvescinegével).
Csőre és lába masszív. A nemek hasonlóak,
de a hím ált. alulról erősebben
sárga és a fekete szalag is szélesebb
(összefüggő fekete foltot alkot a has hosszában),
míg a tojó gyakran halványsárga
alulról és keskenyebb, gyakran megtört
a fekete sáv. - Juv: az öregre emlékeztet,
de sárgás a pofafoltja, melynek fekete szegélye
alul nem ér össze.
|
|
|
HANGJA: gazdag repertoárjának
leggyakoribb hangja vidám, tartalmaz egy erdei
pintyre emlékeztető "pink pink", egy
vidám "szi jutti jutti"
és egy fecsegő "ti túi"
hangot. Egy kíváncsi, bágyadt "ti
ti tű"-t is gyakran hallat ősszel. Rekedt
(szarkaszerű) "cse-cse-cse-cse-cse
"
hangon riaszt. A kirepült fiatalok állandó,
metsző, tetete tetete
" hangja betölti
az erdőt. Éneke már tél végétől
hallható, és egyszerű, kicsit gépiesen
előadott "hintadalocska": "ti-ta
ti-ta ti-ta" vagy a jól ismert
háromtagú "nyitnikék,
nyitnikék
"
Forrás: Madárhatározó
Mullarney/Svensson/Zetterström/Grant
Park Könyvkiadó
|
|