Verébalakúak > Cinegefélék> Széncinege
Parus major
H: 13,5-15 cm. Mindenféle típusú erdőkben (így az északi tajgán is), valamint az ember közvetlen közelében parkokban és kertekben is előfordul. A madáretetőn gyakori, jól ismert vendég. Merész, néha kifejezetten szemtelen, olykor a kinyújtott kézből is elfogadja a táplálékot. Rovarokat és magokat, faggyút, bükkmagot stb. eszik. Természetes vagy mesterséges faodúk mellett, de akár szellőzőnyílásokban vagy levelesládákban is megtelepedhet.
MEGHATÁROZÁS: a legnagyobb cinegefaj, felismerjető fekete középszalagos sárga alsótestéről, fényes, kékesfekete fejéről és nagy fehér pofafoltjáról, mohazöld hátáról és kékesszürke szárnyán keskeny fehér szárnycsíkjáról (vö. a kék és a fenyvescinegével). Csőre és lába masszív. A nemek hasonlóak, de a hím ált. alulról erősebben sárga és a fekete szalag is szélesebb (összefüggő fekete foltot alkot a has hosszában), míg a tojó gyakran halványsárga alulról és keskenyebb, gyakran megtört a fekete sáv. - Juv: az öregre emlékeztet, de sárgás a pofafoltja, melynek fekete szegélye alul nem ér össze.


HANGJA: gazdag repertoárjának leggyakoribb hangja vidám, tartalmaz egy erdei pintyre emlékeztető "pink pink", egy vidám "szi jutti jutti" és egy fecsegő "ti i" hangot. Egy kíváncsi, bágyadt "ti ti tű"-t is gyakran hallat ősszel. Rekedt (szarkaszerű) "cse-cse-cse-cse-cse…" hangon riaszt. A kirepült fiatalok állandó, metsző, tetete tetete…" hangja betölti az erdőt. Éneke már tél végétől hallható, és egyszerű, kicsit gépiesen előadott "hintadalocska": "ti-ta ti-ta ti-ta" vagy a jól ismert háromtagú "nyitnikék, nyitnikék…"

Forrás: Madárhatározó Mullarney/Svensson/Zetterström/Grant
Park Könyvkiadó

video1 video2 video3
A 2011. év madara - a széncinege